az Ishtar kapu sárkánya

1902-t írunk. Robert Koldewey német régész Babilon romjai alól kiássa a Nabukodonozor király uralkodása idejéből (ie. 575 körül) származó legendás Ishtar Kaput. A város nyolcadik kapujaként szolgáló építményt korábban a világ hét csodája közt is számon tartották, míg az alexandriai világítótorony az iu. 6. században meg nem előzte a képzeletbeli listán. Falait fénykorában csodálatos kék színben pompázó csempeborítású tégla fedte és állatábrázolások díszítették.

Az Ishtar Kapu egy részét a helyben kiásott leletből a berlini Pergamen Múzeumban rekonstruálták, ahol ma is megtekinthető. Eredeti helyén, a mai Irakban szintén készítettek egy másolatot 1990-ben, mely egy máig befejezetlenül álló múzeum bejárataként szolgált volna. Az irakiak jelenleg jogi úton próbálják visszaszerezni a kapu eredeti darabjait a németektől, azok viszont nem adják, majd bolondok lennének.

De nem is ez a lényeg, az érdeklődés középpontjában az Ishtar Kaput díszítő háromféle állatábrázolás áll. Az állatok közül kettő - az oroszlán és a bika - jól ismert élőlény, nem így a harmadik. Ez utóbbit még nem sikerült azonosítani, mitikus szörnynek tetszik; neve Koldewey szerint sirrush, azaz sárkány (a mushrushu vagy mushhushshu elnevezés is ismert, mint az eredeti szó szerinti fordítása).

Mondjad, hogy van tovább »

bűvös sárkány

Az Arizonai Nemzeti Park északi részén található a Wupatki National Monument, egy ősi indián romváros. Épületeit a pueblók, közelebbről az anaszázi indiánok emelték, igazán népes társadalmi központtá pedig nem sokkal azután vált, hogy a 11. sz.-ban a közeli Sunset Crater vulkán kitört. A vulkáni hamu, ami a környéket belepte, egyúttal a termőföldek minőségét is feljavította. A kitörés utáni évszázadban mintegy 2000 telepes vándorolt ide, munkálkodásuk nyomán gazdagon termő kukoricaföldek borították be a környéket.

Amilyen hirtelen érkeztek az indiánok, olyan gyorsan tovább is álltak: a 13. sz. elejére Wupatki kunyhói és épületei elhagyatottan álltak, s úgy is maradtak mindmáig. A romokon túl az egykor itt élőkre a kőre festett és kőbe vésett ábrák is emlékeztetnek:

Mondjad, hogy van tovább »

a dinoszauruszok még a spájzban vannak - I.

Mai tudásunk szerint a dinoszauruszok mintegy 65 millió évvel ezelőtt, máig nem egyértelmű okból kifolyólag hirtelen kipusztultak. Ettől függetlenül sokan gondolják úgy, hogy a dinoszauruszok kicsiny, elszigetelt populációkban fennmaradtak, megérték az ember megjelenését, sőt napjainkban is köztünk élnek. Bizonyos szempontból nem tévednek, hiszen a 170 millió évig vidáman éldegélő dínók kipusztulása bármennyire is tömeges volt, korántsem ment egyik napról a másikra. Leszármazottaik pedig tényleg köztünk vannak, gondoljunk csak a madarakra. Egyesek szerint azonban a mítoszok sárkányai valódi dinoszauruszok voltak és szentül hiszik, hogy ha igazán megkapargatnánk a tengerek vagy az őserdők mélyét, még ma is találnánk élő példányokat.

Minden kétséget kizáró bizonyíték egyelőre nincs a kezükben, viszont az is igaz, hogy az emberiség kultúrtörténetében nem egy olyan tárgyi emléket találunk, amely, ha nem is támasztja alá egyértelműen a korai emberrel együttélő őshüllők elméletét, de legalábbis zavarba ejt és elgondolkodásra késztet. Itt van belőlük egy csokorra való, tessék szemezgetni (a linkért köszönet Sch.Lacikának). Ahelyett, hogy egyszerűen leferdíteném az oldalon található pár soros leírásokat, úgy gondoltam, megpróbálom egyenként sorra véve kicsit mélyebben megvizsgálni őket.


a Bernifal-üreg titka

A fentebb említett honlap legelső képén egy dinoszaurusz és egy mamut küzdelmének lehetünk szemtanúi, főleg akkor, ha gazdag a képzeletünk. A fotó Dr. Jack Cuozzo Buried Alive (Élve eltemetve) c. könyvéből származik, eredetijét a szerző a neandervölgyi leletekről híressé vált franciaországi barlangok egyikében, a Bernifal-üregben készítette. A szöveg állítása szerint a barlangot lezárták, nem látogatható. A szerző a képeket eküldte a Science News nevű folyóirat nak, de az végül nem jelentette meg. Dr. Cuozzo szerint mindez bizonyíték arra, hogy a tudóstársadalom mindent kíméletlenül a szőnyeg alá seper, ami ellentmond a jelenleg elfogadott tudományos nézeteknek.

A történetről más megközelítésben és sokkal bővebben olvashatunk John McKay blogjában, itt megpróbálom röviden összefoglalni a 2005. december 29-én íródott bejegyzés lényegét.

Mondjad, hogy van tovább »